Eddig is tudtam, de most már tuti atombiztos, hogy véletlenek nincsenek. Elófordul, hogy naponta többször is kapok számsorokat az órára, vagy egy előttem álló autó rendszámára pillantva. Legtöbbször az 111 és a 222 számsorok jönnek. Ezekről eddig is tudtam, hogy angyali üzenetek. De amikor ma reggel másodszor is felébredtem, villámcsapásként ért az info az agyamba.
Ma reggel felébredtem egyszer, kimentem pisilni, aztán félálomban tanakodtam, hogy visszafeküdjek-e még aludni, vagy inkább csináljam a dolgaimat. Az első gondolat győzött.
Visszamásztam az ágyba és mire eltervezhettem volna, hogy hogy tudok ismét elaludni, már itt sem voltam. A következő, amiről tisztán tudok, az az, hogy ülök az ágyban és folynak a könnyeim. Aztán rájöttem miért.
Ma 11 hónapja, hogy elment. Azóta hányszor, de hányszor imádkoztam, könyörögtem, hogy hadd tudjak álmodni, hadd tudjak álmodni Vele. Na ez ma sikerült. Megjelent álmomban, pedig rövid alvás volt, de olyan életszerű, hogy hihetetlen. (Bár a legtöbb dolog, ami történt velem az elmúlt időben elég hihetetlen...) Az 1. álom 11 hónap után.
A legfurcsább az egészben, hogy végig tudtam, hogy nem élő állapotában van velem. Jöttünk-mentünk, emberekkel találkoztunk és több ismerőstől meg is kérdeztem: "Te is látod Gyurit?"
És látták. Olyan volt, mint mindig. Mosolygott (tudjátok, az a szexi, pimasz mosoly), bújt hozzám és beszélgettünk. A talán legmeglepőbb, hogy sok pénz volt nála. Mindenhol ő fizetett és láttam, hogy tele van pénzzel a tárcája. És csak legyintett, hogy ne foglalkozzak vele és mosolygott. Aztán valami olyasmit mondott, hogy mennie kell. Nem is értettem teljesen, de akkor már ébren voltam és ültem az ágyban és folytak a könnyeim.
Napra pontosan 11 hónap telt el. És megvolt az 1. álmom. Sírok, mosolygok. 
11.1.