Születésnap

Tavaly ilyenkor nem gondoltam, volna, hogy egy év múlva még írni fogok, vagy bármit is fogok csinálni. Egy éve ilyenkor abban reménykedtem, hogy ott fent megkönyörülnek rajtam és szépen csendben elalszom és nem ébredek fel többet. Az öngyilkos gondolatokat hamar elhessegettem, időközben kiderült, hogy nagyon jól tettem, már csak azért is, mert nekik állítólag nem jó odaát. Nem akartam már semmit, csak nem itt lenni. 
Eltelt egy év. Születésnapom van. Az ember ilyenkor számot vet egy picit az elmúlt hónapok történéseivel. Ma már nem akarok meghalni. Kezdek megbékélni a gondolattal, hogy valamiért megint itt kell maradnom. Az égiek ismét ezt akarják. Most nem küldtek vissza, mint anno, csak egyszerűen itt marasztalnak. Valamiért. Majd kiderül, miért. 
Próbálok jól lenni. Nem vagyok jól. De próbálok. Tudok újra enni, aludni is egyre többször. 
43 éves lettem. Az agyam nem érzi, szerinte olyan 25-30 környékén lehetek. A testem már annál inkább érzi, de amíg még végigugrálom az éjszakákat a pultban, talán nincs gond.  
43 éves lettem és már tudom, hogy tovább kell csinálni. A hogyan és mit még nem tiszta. Majd alakul. 
Azt írjátok és mondjátok sokan, hogy 'Isten éltessen!'. Eddig nem is nagyon figyeltem, hogy ez mit jelent. Az elmúlt egy év során azonban kiderült, hogy valamiért azt teszi. Furcsa és nem is teljesen értem, de köszönöm.
Próbálok jól lenni. Fáj minden, de próbálok. Az agyam és a szívem zakatol, de talán segít majd az idő. Csak ebben reménykedhetek. Hogy majd egyszer megnyugszik...

"... fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás."

(József Attila)

Ima

Kisgyerekként mindig imádkoztam, a nagymamám tanított erre is, mint sok minden másra. Aztán amikor fiatal felnőtt lettem, abbahagytam, mert nem volt hiteles a dolog sehogysem. 
A hiteles fontos szó, mert benne van a hit, amit valahol elvesztettem útközben. Jó lenne újra hinni, talán sikerül majd valamikor...
Gyuri elvesztése után megint elkezdtem imádkozni. Leginkább azt szoktam kérni, hogy legyen jó neki, ahol most van és ha tud, akkor vigyázzon rám.
"De amikor igazán nagy bajban vagyok, mindig elmondok magamban egy kis imát - akár séta közben az utcán, vagy amikor vásárolok az áruházban. És mindig kapok választ. Lehet, hogy csak valami jelentéktelennek látszó dologgal találkozom, aminek mintha semmi köze sem lenne a problémámhoz, de azért az a pici kis semmiség mégiscsak ott van."
(Agatha Christie)

Amit nem lehet...

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."
(Müller Péter)

Big orgia

Ennyit írt csak a papírra. Július 4., péntek este volt. Éppen a szokásos bejelentkezésem folyt a Radio Pinken, amikor valamin elkezdtünk nevetni, aztán szóba került, hogy mi mióta is vagyunk együtt? Akkor másfél hónap híján 19 évesek voltunk. Richie a vonal túlsó végén kérdezte, hogy hogy fogjuk ünnepelni a 20. évfordulót? Én csak nyeltem egyet, nem árulhattam el, hogy esküvőt tervezek. Gyuri meg kaján vigyorral írt valamit egy cetlire és az orrom alá tolta. "Big orgia" - ez állt rajta. Én meg szépen felolvastam, mit írt. Élő adásban. 
Az orgia sajnos műszaki okok és az érdeklődés hiánya miatt elmarad.  A papírdarab azóta is a hűtőn van, az utolsó üzenetével együtt: "Mucci! Cigi lent! Love"
Elmarad az esküvő is, pedig ma arra kellene készülnünk. Ma lettünk volna 20 évesek és a 20. évfordulón el akartam venni...
1995. augusztus 15-én találkoztunk. A többi már történelem... Valamiért másképp alakult minden. Talán egyszer kiderül, miért. 
Talán...

Az igazság...

A 2014. július 11-ről 12-re virradó éjszakán történtekről mélyen hallgatók és minden nyomot eltüntetők, valamint az összes többi mocsok figyelmébe ajánlom...

"Az igazság... sokszor titokban marad... De az igazságtalanság... mindég kiderül... A többit majd odafenn... zárt tárgyaláson."
(Rejtő Jenő)