A 18 éven aluli és prűd olvasók, kérem, most zárják be ezt az oldalt. Figyelem! A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak. (A prűdek bezárták? Vagy majd hallgathatom, hogy én mit képzelek?!)
Sokan tudjátok, hogy Berlinia (én így hívom) egy örök megkattanásom. Már gyerekként ámulatba ejtett, 10 évesen voltam először itt. Aztán G-vel szinte évente mentünk, mert imádtuk.
G halála után is ide vezetett első utam - már nem is tudom miért. Csak jöttem.
És most ismét. Viszont most valami történt. Valami más volt.
Kinyílt egy ajtó. Az ajtóval szemben egy tükör volt - és a tükörben ott állt a két és fél évvel ezelőtti Alexx.
Az egész meg volt rendezve. Megrendezte nekem. Onnan odaátról. Közben meg vigyorgott. Tudjátok, azzal a semmihez nem hasonlítható ördögien angyali/angyalian ördögi vigyorával.
Úgy történt, ahogy ő intézte. Szerelmes lettem pár órára és szerelmes lett belém pár órára.
Betéptem szex közben, akaratomon és tudtomon kívül (nem, senki nem tett semmit sehova, csak a nyálkahártyák... - igen, extra érzékeny vagyok. Ez van.)
A világ legtermészetesebb dolga volt, amikor kiderült (a végén), hogy Berlin talán legszexibb és legértelmesebb escortjával hemperegtem - nem pénzért, csak mert bejöttem neki, eléggé.
Hajnali 5-kor sétáltam a berlini utcákon és mosolyogtam. Mert minden úgy volt, ahogy kellett lennie. Ahogy ő is csinálta volna.
Szégyellni? Mit? Nincs mit.
Tudom, hogy azt írtam, hogy ami Berlinben történik, az ott is marad. De ezt mégis muszáj volt leírnom. Mert valami történt.
889 nappal a halála után elkezdtem újra élni. Mert elengedett. Ez nekem is furcsán hangzik, mert ugye elvileg nekem kellett volna elengedni őt - pedig dehogy kell... De olyan, mintha ő engedett volna el engem. Persze nem hagyott el, csak kinyitotta az ajtót. Az út nem ért véget, talán soha nem is fog. De átléptem az ajtón és a tükörben ott állt mögöttem és mosolyogtunk.
Szeret, ott is. Szeretem, itt is. Mindenhogy, mindenkor, mindenhol.