Tegnap a temetőben álldogáltam a sírjánál - leülni nem tudtam, mert hideg volt, bár sütött a nap... Meredten néztem az évszámot - 2014. Ez már a harmadik év, ami átfordul nélküle.
Mennyi minden történt... És mindig ott volt, ott van...
2016 úgy elszaladt, hogy észre se vettem. Igazából nem sok mindenre emlékszem. Csak a lényeg maradt meg. Elmebeteg módon pakolva költöztem ki a lakásból, a lakásunkból. Emlékszem, Carrie a Szex és New Yorkban megszámolta, hány doboza volt a költözéskor. Én nem tudtam megszámolni. Képtelenség volt.
Két bőrönddel elindultam a világ végére. Minden és mindenki idegen volt, soha nem voltam ennyit egyedül távol a megszokott emberektől és dolgoktól.
Aztán letelt a szezon, megcsináltam és hazajöttem. Már ha lehet ezt mondani egy kinyitható kanapéra Anyunál, meg a raktárra, ahol az elmúlt 20 évem tartózkodik.
Elterveztem, mennyi mindent fogok csinálni a pár hét alatt, amíg itt leszek. Minden másképp lett. Nagyon fáztam. Most is. Nem volt kedvem sehova se menni, semmit se csinálni. Elnézést mindenkitől, akivel találkoztam volna. Nem tudtam, nem ment. Talán next time.
Most ismét ülök a bőröndök felett és két nap múlva elindulok. Tovább. Jön valami új.
Hálás vagyok mindenkinek, aki 2016-ban is része volt az életemnek, akármilyen formában.
Nem kívánok boldog új évet, mert mindenkinek mást jelent a boldogság. Inkább azt kívánom, hogy legyen olyan az új év, amilyennek szeretnétek. Sok szépet és sok jót mindenképpen. A körítés rajtatok múlik.
Jön 2017, valami új.
Csók