Visszajött

Furcsa dolgokat produkál az ember agya. Valamelyik nap olvastam egy hírt, hogy valahol egy férfi elvesztette autóbalesetben a feleségét, el is temette, aztán 2 év után kiderüt, hogy él a nő és valami kórházi kavarodás miatt valaki teljesen más holttestét adták ki neki és közben a felesége amnéziásan feküdt a kórházban. 
Elolvastam a hírt és próbáltam nem foglalkozni vele, hiszen amúgyis ez az egyik visszatérő agymenésem, hogy mi van, ha?! Persze láttam, láttam, amikor megtaláltam, megnéztem, megfogtam a boncolás előtt, de a temetés előtt már nem engedték, úgyhogy csak hittem, hogy ő volt a koporsóban.
Aztán hajnalban visszajött. Úgy, ahogy a cikkben olvastam. Visszajött és minden rendben volt. Nem aludtam sokat és nem is jól, nem tudom, meddig tartott az álom, de itt volt újra velem. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor tudtam vele álmodni azóta. Most ismét sikerült. 
Aztán felébredtem, csuromvizesen felnéztem és egyedül voltam...
Nem történt csoda. Most nem...

Cipők

Ott vannak a cipői a nappali közepén. Az összes. Szép cipői voltak. Áttöröltem őket és csak ültem felettük és bámultam ki a fejemből. Néztem a cipőket és mindegyikről eszembe jutott valami. Mindegyik cipő egy-egy sztori...

Megint éjjel...

"S eszembe jutsz: könny csordul arcomon
és megállok: céljaim fele voltál
és fele szabad tetteimnek."

(Szabó Lőrinc)