Azt hiszem, lassan hozzászoktathatom magam ahhoz, hogy furcsa dolgok történnek körülöttem. De ami ma történt, az igencsak elképesztő.
Az itt töltött bő két hónap alatt szerencsére elég sok helyen megkedveltek és pár hotelben szinte baráti már a viszony az ott dolgozókkal. Az egyik recepciós hölgyike a kezdetektől fogva nagyon bír engem, de nem tanúsítottam semmi különöset ennek, a szimpátia kölcsönös volt. Néha mondott pár furcsa dolgot, de azt hittem, hogy csak félreértettem. 
Aztán ma a szokásos üdvözlés után rámnézett és elkezdte. Tátva maradt a szám a mondandója után, így csak nagyjából tudom idézni:
"Ma jobban nézel ki. Pár napja aggódtam érted, nagyon fáradt lehettél. De ma jól vagy. Tudod én megérzek dolgokat. Olyan boszorkányféle vagyok, de a jó fajtából."
Itt már a pultba kapaszkodva hallgattam.
"Ha elfogadsz tőlem pár dolgot... Légy hálás. Légy hálás és mondj köszönetet, akkor is, ha a dolgok természetesnek tűnnek. Tudom, hogy elvesztettél valakit, akivel nagyon szerettétek egymást. De ne aggódj, mert itt van veled és itt is lesz és vigyáz rád."
Na itt már kiment a vér az agyamból. Gyorsan pörgettem a gondolatokat, hogy ezt vajon honnan tudhatja, mert hogy nem beszéltem még csak a környéken se ilyesmiről, az tuti.
Szerintem belelátott a fejembe, mert mosolygott és csak ennyit mondott:
"Nem kell mindenre magyarázat. Van és kész. A lényeg, légy hálás!"
Közben vendégek érkeztek hozzá és hozzám is. 
Rámkacsintott és intett, hogy majd folytatjuk.
Hát így.
Légy hálás. Hátha van értelme.