Minden nap többször is ugyanazon az útvonalon jövök-megyek autóval. Szinte kívülről tudom már az összes tereptárgyat, házat, stb. Tegnap útközben a szemem sarkából láttam, hogy valaki ül az egyik buszmegállóban. Aztán a pillanat ezredrésze alatt tudatosult bennem, hogy ezt az üléspózt ismerem. Félrerántottam a fejemet és láttam, hogy valaki van ott, aki ugyanúgy tartja a kezeit és ugyanolyan testhelyzetben ül a lábaira támaszkodva. Ő volt az.
Nem tudtam azonnal megfordulni, de amilyen gyorsan tudtam vissszamentem. Persze nem volt senki a buszmegállóban. De tudom, hogy Ő volt az.
Nem volt még nagyon nagy forróság és az eszem sem ment el, ha meg elment, nagyon jól tette. Bár többször menne el...