Ha más mesélné, én is kétkedve figyelném a történetet. De velem történt, ma.
Elvileg sose kell este Rodosz városban lennem, ma mégis úgy alakult, hogy a reptér után a kolléganőm lesérülése miatt bevállaltam két hotelt a városban és így este 7 után végeztem. Szép este volt, gondoltam a tengerparti úton, pici kerülővel jövök vissza. Útközben pont találtam kis részt, ahol félre tudtam állni autóval és kiszálltam naplementét nézni. Mert itt, ahol én vagyok, a keleti parton nem látok ilyet, hogy a Nap eltűnik a tengerben. És mert szép.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy megáll mellettem egy autó és kiszáll belőle egy család, apa, anya, kamasz fiúgyerek. Én néztem tovább a naplementét. Aztán az apa, egy nagydarab feka pasi leült a mellettem lévő korlátra, kezében egy gitárral és elkezdett énekelni. A dal lényege és szerintem címe is ez volt: "Dreams can come true". Saját szerzemény lehetett, mert soha nem hallottam még eddig.
Leírhatatlan élmény volt. A Nap megy lefelé, te ott ülsz a tengerparton, melletted egy pasi gitározik és énekel, méghozzá zavarba ejtően jól. Igen, elsírtam magam. Mert olyan jó volt.
A család közben videózta őt, vagy valami fogadás lehetett ez, vagy saját youtube-csatornája van...
Amikor befejezte rámnézett és én ennyit tudtam mondani: "F.ck you made me cry..."
Megöleltük egymást, beültek az autóba és elmentek.
Utána körülnéztem, hogy most akkor ez tényleg megtörtént?!?
Igen. Ma. Rodosz városban. Velem.