Ez történt ma

 

Ha más mesélné, én is kétkedve figyelném a történetet. De velem történt, ma.
Elvileg sose kell este Rodosz városban lennem, ma mégis úgy alakult, hogy a reptér után a kolléganőm lesérülése miatt bevállaltam két hotelt a városban és így este 7 után végeztem. Szép este volt, gondoltam a tengerparti úton, pici kerülővel jövök vissza. Útközben pont találtam kis részt, ahol félre tudtam állni autóval és kiszálltam naplementét nézni. Mert itt, ahol én vagyok, a keleti parton nem látok ilyet, hogy a Nap eltűnik a tengerben. És mert szép.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy megáll mellettem egy autó és kiszáll belőle egy család, apa, anya, kamasz fiúgyerek. Én néztem tovább a naplementét. Aztán az apa, egy nagydarab feka pasi leült a mellettem lévő korlátra, kezében egy gitárral és elkezdett énekelni. A dal lényege és szerintem címe is ez volt: "Dreams can come true". Saját szerzemény lehetett, mert soha nem hallottam még eddig.
Leírhatatlan élmény volt. A Nap megy lefelé, te ott ülsz a tengerparton, melletted egy pasi gitározik és énekel, méghozzá zavarba ejtően jól. Igen, elsírtam magam. Mert olyan jó volt.
A család közben videózta őt, vagy valami fogadás lehetett ez, vagy saját youtube-csatornája van...
Amikor befejezte rámnézett és én ennyit tudtam mondani: "F.ck you made me cry..."
Megöleltük egymást, beültek az autóba és elmentek.
Utána körülnéztem, hogy most akkor ez tényleg megtörtént?!?
Igen. Ma. Rodosz városban. Velem.

Sea you

 

Van itt egy kedvenc helyem a tengerparton, egy móló, ahol sokszor nincs semmi és senki, pont útba esik hazafelé. Meg szoktam állni és csak ücsörgök és csak nézem a végtelen tengert. Ez az én agykiürítő meditációs félórám, de nevezhetjük bárhogy, a lényeg, hogy itt egyedül vagyok és megbeszélhetek magammal ezt-azt.
Most azon járt az agyam, hogy az élet azért néha megoldja a dolgokat, bár nem mindig teljesen úgy, ahogy azt a terveztük.
Nem titok, hogy Gyurival imádtunk utazni és évente legalább egyszer voltunk valamilyen tengerparton is. Ilyenkor sokat sétáltunk és nézegettük a partmenti házakat és fantáziáltunk, hogy egyszer majd milyen jó lenne valamelyik tetőteraszos panorámás lakásban ébredni. Sitgesben konkrétan nézegettük is anno az ingatlanárakat - álmodozni nem kerül semmibe.
Nos együtt ez már soha nem fog sikerülni, Gyuri már fentről nevet rajtunk.
Én azonban immár a harmadik szezont töltöm tengerparton. Másfél éve minden reggel látom a gyönyörű nagy kékséget. Tenerife és Gran Canaria után most Rodoszon és ha minden összejön (vízum stb.), akkor nemsokára a Karib-tenger mellett, Mexikóban fogok dolgozni.
Valahol valakik elrendezték, hogy ha szezononként mindig máshol, de mégis tengerparton élhetek. Két éve nincs allergiám például és ez csak egyike a rengeteg jó dolognak, ami ezzel jár. Persze dolgozni itt is kell és a strandra csak ritkán jutok el, de az érzés és a látvány megfizethetetlen.
Ha már így alakult, akkor azt hiszem hálás lehetek, hogy ez a része így alakult.